Gazdálkodásunk alapjai,
avagy mi mit, hogyan és miért csinálunk
Bio? Öko? Biodinamikus? Permakultúra? Vegyszermentes? És még sorolhatnánk a különböző fogalmakat, de nagyjából mind egyet jelentenek. Azt a szemléletet hordozzák, melyben az ember a természettől elvett mezőgazdasági területeket egy életközösségként ismeri el, és hosszútávon fenntartható, a környezettel szoros kapcsolatban lévő egységet igyekszik kialakítani.
A mezőgazdasági területek is életközösségek, amelybe az ember a termelés érdekében beavatkozik: műveli a talajt, igyekszik távol tartani a gazdasági szempontból haszontalan növényeket, a kórokozókat és kártevőket. Az ökológiai gazdálkodás mindezt úgy éri el, hogy közben kizárólag megújuló energiaforrásokra, káros melléktermékek nélkül lebomló, biológiai eredetű növényvédő szerekre támaszkodik, miközben igyekszik kihasználni a termő helyek, a termesztett fajok, fajták természetes adottságait, sokféleségét és társításainak pozitív hatásait.
Ezt a szemléletet alapul véve törekszünk mi is a természettel leginkább harmonikus egység kialakítására. Éppen ezért műtrágyák és szintetikus növényvédő szerek használata nélkül, a természetes biológiai ciklusokat, és biológiai növényvédelmet kihasználva gazdálkodunk. Az eltelt évek tapasztalatai rávilágítottak arra, hogy legfontosabb feladatunk a növény egészségének megőrzése, mert az egészséges növények sokkal ellenállóbbak a természetes károkozókkal szemben. Ezért nagyon fontos a megfelelő talajminőség kialakítása, megtartása, mert a talaj jelenti az életet. Innen veszi fel a növény az egészséges működéshez szükséges tápanyagok java részét.
Mint ahogy Anna Lady Bellford (az angol ökológiai kutatások megteremtője) is mondja:
„A talaj élő szervezet, ne a növényt, hanem a talajt tápláld!”
Egyik legfontosabb feladatunk a talaj termőképességének fenntartása / növelése. A talaj termőképessége biológiai tulajdonság, vagyis, hogy mennyire alkalmas a termesztett növények élettani igényeit kielégíteni, mennyire sokoldalú a talajélet, hogyan alakul a talaj által táplált növények, állatok, ember egészsége. A talajművelésben a lehető legkevésbé bolygatjuk a szerves talajéletet, inkább lazítóeszközöket alkalmazunk a forgatás helyett. A gyomok irtását időben végzett kézi gazolással oldjuk meg. De legfőképp takarjuk a talaj felszínét egész évben, így adva folyamatos táplálékot a lebontó szervezeteknek, és így védve a talaj víz és hőháztartását.
A gazdaságunkban folyó termelésre az ökológiai gazdálkodás több irányzata is hatással volt.
A permakultúrából vettük azt a szemléletet, mely szerint a gazdálkodás egy folyamatosan fejlődő, az ember, növény és állat ökológiai kapcsolathálózatán alapuló rendszer. Wes Jackson (aki 1985-ben publikált a monokultúrák káros hatásairól, ezzel megalapozva a biogazdálkodás alapjait Észak-Amerikában) szemléletét követve fogalmazódott meg bennünk is az a gondolat, hogy a termesztés során a természetes életközösségek vegetációs struktúráját igyekezzük lemásolni. És amikor picit kicsúszik a kezünkből az irányítás, és a természet utat tör, rendszerint idő és kapacitás hiányában, akkor szoktunk Masanobu Fukuóka elméletéhez nyúlni; miszerint ne tégy semmit, azaz ne is gazolj, esetünkben már úgyis felesleges. Igaz, a változatos növényelrendezés miatt a termésátlag így jóval alacsonyabb lesz, de azért csak marad valami végül.
Alapvetően elmondható rólunk, hogy igyekszünk egy zárt gazdálkodási rendszert kialakítani, amely helyi erőforrásokat használ (a vetőmagokat kivéve).
A gazdálkodási forma célja a veszteségek és a külső behatások minimalizálása (pl: nitrogénkötő növények beépítése a vetésforgóba). Célunk a talajok hosszú távú termékenységének fenntartása amiről több milliónyi parányi élőlény gondoskodik, így ebbe a rendszerbe beavatkozni eléggé kockázatos vállalkozás. Nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy ezen rendszer érintetlenül maradjon, illetőleg a lehető legkevesebb sérülést szenvedje el. Példának okáért nálunk az ágyásokba belépni szigorúan tilos. Minden művelési folyamatot úgy tudunk, és kell is elvégeznünk, hogy közben ne tapossuk le az ágyásokat. Nagyon fontosnak tartjuk a tevékenységünkhöz kötődő szennyezések minimalizálását, gondolok itt például a talajerózióra. Igaz, hogy ez a kimosódás helyén nem szennyez, csak esetlegesen negatívan befolyásolja a talajban lévő, a növények számára fontos tápanyagok mennyiségét, viszont ott, ahol lerakódik, ott káros mennyiségű lehet a tápanyag felhalmozódás. Ezt a folyamatot a talaj egész éves takarásával igyekszünk minimalizálni. Egy másik igencsak fontos szennyező hatás a növényvédőszer-maradványok, melyek nálunk egyáltalán nem fordulhatnak elő, ugyanis csak növényi levekkel és élő készítményekkel erősítjük növényeinek, védjük meg őket a kártevőktől, kórokozóktól.
A biogazdálkodás egy életforma. Az ökológiai élet egy kis pluszt ad a vidéki élet szépségéhez, hiszen a természettel összhangban, harmóniában élve feltöltődik az ember.
És ezt úgy tudjuk még inkább elérni, hogy minél inkább törekszünk a természetközeliség kialakítására a saját környezetünkben is, fásítással, bogyós madársövények, szélfogó sávok, vízi élőhelyek telepítésével. Ez egy hosszú és fáradságos feladat, mégis évről évre alig várjuk az első tavaszi napot amikor újra belevethetjük magunkat a kertészkedés örömeibe.
Hogy néz ki mindez a gyakorlatban?
Amikor megkapunk egy érintetlen földterületet, és lelki szemeinkkel látjuk rajta, amit megálmodtunk, akkor vágjunk is bele. Ne halogassuk sokat, lehetőség szerint egyből fogjunk be akkora területet, amekkorát szeretnénk, mert az addig műveletlen vagy nagyüzemi gazdálkodásban művelt talajnak idő kell, mire a kívánt talajéletet helyreállítjuk. Minél előbb kezdjük meg rajta a mélymulcsos művelést, annál gyorsabban alakul át a talajunk a megfelelő állapotúra. S ha nem is termesztünk rajta mindenhol zöldséget, akkor is jobb, ha szépen letakarva pihen, és a talajlakók dolgoznak, komposztálnak, vastagítják a humuszréteget.
A mi álmaink alapja egy volt lovarda területe volt, így nem volt rajta sok fű, sem gaz. Első lépésként felszántattuk, felrotáltuk, s az így kapott területet elgereblyéztük, kiszedtük belőle a köveket, esteleges gaz és fű maradványokat. Ez volt az utolsó alkalom, hogy gépi segítséget alkalmaztunk a talajművelés során ezen a területen. Ezután jelölőkarókkal kijelöltük az ágyásokat. 120 cm széles, és 4 illetőleg 5 méter hosszúságú ágyásokat alakítottunk ki, 40 cm-es utakkal és 30 cm-es védősávval mindkét oldalon. 120 cm-nél nem javaslok szélesebb ágyást, mert azt már nagyon nehéz úgy művelni, hogy közben ne lépjünk bele, és kényelmesen elérjük a középső részeket is. Miután ezzel megvoltunk, nagyjából ki is alakult a terület, 27 db 4 illetőleg 27 db 5 méteres ágyás. Ha ezt már látjuk magunk előtt, a tervezés is sokkal könnyebb. Pontosan ki tudjuk számolni, mennyi magra és palántára van szükségünk, s ha még ezt egy füzetben vagy számítógépen vezetjük is, akkor a vetésforgó megtervezése sem jelenthet gondot, és nem kerülnek egymás mellé olyan növények sem, amelyek esetlegesen gátolják egymás növekedését.
Termesztéstechnológiai szempontból nem elhanyagolható tényező a növényi egymásrahatások kihasználása sem.
Míg alapvetően az erős, egészséges növényekkel tudunk leginkább védekezni a kártevők és betegségek ellen, nem szabad elfelejtenünk, hogy a növényeink egymást is meg tudják védeni (kiterjedésükkel, illatanyagaikkal, gyökereikkel). Ezzel rendkívül sok szakkönyv foglalkozik, illetőleg a blogbejegyzésben is kitérek rá, de azért itt is hoznék egy két példát.
Első példa, amikor is virágokkal védjük a zöldségeket.
A már említett 30 cm-es védősáv az ágyások mindkét végén arra szolgál, hogy oda virágokat, fűszernövényeket telepítsünk, melyek rendkívül jó szolgálatot tesznek. Azon kívül, hogy remek méhlegelők, védik is a betegségektől, kártevőktől a kultúrnövényeket. Ilyen remek segítők a körömvirág és a büdöske. Ha ezeket ültetjük a paradicsomos ágyások szélébe, vagy akár az ágyásközökbe, akkor a gombabetegségek és a poloskák sokkal kevesebb gondot okoznak majd nekünk.
Második példa, amikor zöldséggel védjük meg a zöldségeket.
A zeller és káposzta összeültetés remek példa erre. Arra kell csak vigyáznunk, hogy a zeller kisebb gumókat nevel a káposzták közelében. Ezt kikerülendő én levélzellert szoktam ültetni ilyen esetben, így nem probléma, hogy a gumó nem nő nagyra. Ez az összeültetés azért jó, mert a zeller igen intenzív illatanyaga elriasztja a káposzták állati kártevőit, így azok sokkal kevesebb kárt tesznek majd a növényekben (a földibolhák nem rágják majd tövig a káposztáinkat).
És a harmadik módszer, amikor fűszernövényekkel védekezünk.
Itt elsősorban a bazsalikom jótékony hatását emelném ki, ugyanis paradicsommal együtt ültetve nemcsak hogy véd az állati kártevőktől, de még finomabb, zamatosabb termést is eredményez.
Természetesen ez csak néhány példa, amit itt megemlítettem, hosszabban majd a blogbejegyzésekben foglalkozom ezzel a témával.
Ilyen vagy ehhez hasonló termesztéstechnológiával mindenki tud otthon vegyszermentes zöldségeket előállítani és ehhez nem kell hatalmas területekkel rendelkezni, pár négyzetmétert is ki tudunk úgy használni, hogy onnan egy egész család zöldségellátását fedezni tudjuk. És ha a friss zöldségeink egy részét magunk állítjuk elő bio módszerekkel, akkor már tettünk egy nagy lépést magunk és a családunk egészségének megőrzése irányába.