„A talaj élő szervezet, ne a növényt, hanem a talajt tápláld!”
Anna Lady Bellford
Ennek legfőbb eszköze egy biogazda számára a komposztálás. Természetesen trágyázhatjuk is a talajt, ha van megfelelő állatállományunk, vagy biztos beszerzési forrásunk, de friss kijuttatás helyett a trágya esetében is jobb, ha a komposzthoz keverjük. A komposztban megvan minden, ami a talaj számára fontos, és a benne lévő anyagok lassú feltáródása miatt kicsi a kimosódás veszélye, azaz kijuttatás után nem kell tartanunk jelentős tápanyagveszteségtől. Komposztot használva javul a talaj minősége, nő a talaj aktivitás, javul a talaj hő-, víz- és levegőgazdálkodása, nő a talaj tápanyagtároló képessége, és persze nem utolsó sorban a mellőzhető a növényi maradványok égetése, így nem szennyezzük a levegőt sem.
Sokan ördöngősségnek tartják a komposztálást, úgy gondolják rengeteg plusz munkára és odafigyelésre van hozzá szükség, de el kell mondjam, nem így van. És az a befektetett kis plusz munka bőven kárpótol majd minket, amikor saját komposztunkkal tudjuk dúsítani a talajt.
A komposztáláshoz mindenek előtt szükség van a megfelelő hely kiválasztására, jó, ha nem tűzi a nap, mert így majd a halom nem fog kiszáradni, de igazából ha csak napos helyünk van, akkor se riadjunk vissza a folyamat elindításától.
Nálunk három hely van, ahol komposztálunk.
I. hely
Egy szép akácfa árnyékában, egy épület mögött került kialakításra az első komposztálónk 3 fakkos, raklapokból van összeépítve. Teljesen árnyékos eldugott helyen van. Ide kerülnek zömmel a konyhából kikerülő hulladékok és a metszés során keletkező ágak összedarálva.
II. hely
A zöldséges ágyás szélén egy hatalmas nagy kupac, ami teljesen napon van (majd, ha a mellé ültetett cseresznyefa megnő, akkor lesz kis árnyéka, addig nem). Ide kerülnek a zöldségesből az év során kitermelt növényi hulladékok, leginkább gazok.
III. hely
A kert legvégében egy nagy cseresznyefa tövében, a szántó szélén van még egy nagy kupac. Ide zömmel azok a növényi hulladékok kerülnek, melyek az őszi zöldséges kipucolása után keletkeztek, leginkább beteg növényi részek, paradicsomszár és társaik.
Tehát ebből is látszik, hogy a komposztáló bárhol lehet, ami számunkra jól megközelíthető, körüljárható, praktikus.
Ha a hely kiválasztásával megvagyunk, akkor nézzük, mi kerülhet a komposztba. Akinek megfelelő mennyiségű gyümölcsfája van, és onnan számottevő lomb, nyesedék, rothadt gyümölcs kerül ki, annak célszerű egy külön gyümölcsös és egy külön zöldséges komposztálót létrehoznia. Nálunk még az a 30-35 gyümölcsfa elég picike ahhoz, hogy ezzel külön foglalkozzunk, de a későbbiekben célszerű lesz majd. Hogy miért is fontos ez? Azért mert a gyümölcsös alatt keletkező komposztot, ha felhasználjuk a zöldségesben (és fordítva), akkor teljesen megszakítható bizonyos betegségek láncolata, ugyanis ami a zöldséget megtámadja, az nem támadja a gyümölcsöst (és fordítva).
Nézzük akkor részletesen.
Mindenhol olvashatunk bőven arról, hogy mi kerülhet a komposztba és mi nem. Meg hogy figyeljünk a megfelelő szén nitrogén arányra stb. Ezek valóban fontos dolgok, de azért a természet szép lassan a tudomány nélkül is elvégzi a dolgát. Csak sokkal több idő kell neki. Például a szalma is szépen lebomlik egy idő után, pedig az 100% szén, tehát nitrogént kellene hozzáadnunk, de a természet megoldja maga is. Úgyhogy hagyatkozzunk nyugodtan erre, és ne riadjunk vissza, ha valami nem a megfelelő arányban van. Idővel minden elbomlik majd. Szóval, mindennemű kerti hulladék bekerülhet a komposztba, egyre figyeljünk csak oda, hogy a tarackot, ha lehet, ne tegyük bele és a gombás, beteg paradicsomokat se. De ezen kívül minden mehet. A nagyobb növényi részeket, gallyakat célszerű ledarálni, vagy összevágni, de ha nincs rá lehetőségünk, akkor egy idő után ez is le fog bomlani, csak jó pár évet várnunk kell. Beletehetjük természetesen a konyhából kikerülő hulladékokat is, azért az ételmaradékkal csínnyán bánjunk, de egy kis kenyértől vagy főtt zöldségtől nem fog összedőlni a világ. A teafiltertől kezdve a tojáshéjon át minden mehet bele, ami szerves anyag. A szakirodalom szerint kezeletlen papír is, de én azt azért külön szoktam gyűjteni. Mehet bele kis mennyiségben fa hamu is, bár azt is célszerű külön, száraz helyen gyűjteni, mert a sárgarépa vetésénél jó szolgálatot tesz majd. És természetesen állati trágya is mehet bele.
Miután szépen halmozódik a komposztdomb, meg fogunk lepődni, hogy milyen gyorsan növekszik, két lehetőség áll előttünk. Az egyik, amit jómagam is alkalmazok, leginkább idő és energia hiányában, az az, hogy magára hagyom a dombocskámat és körülbelül két szezon elteltével, megnézem, mi történt vele. (Erről kicsit részletesebben is fogok írni). A másik megoldás, hogy egy szisztematikusan felépített komposzthalmot készítünk belőle május-júniusban, ami a következőképpen néz ki: egy réteg növényi hulladék, egy réteg trágya, egy réteg növényi hulladék… és ezt addig folytatjuk, amíg elérjük a megfelelő magasságot, vagy el nem fogy az alapanyag; ezt jól belocsoljuk baktérium trágyával (Natur Terra), és betakarjuk egy rossz szőnyeggel. Ha ezzel kész vagyunk, várjuk, hogy a természet elvégezze a dolgát, és a következő és tavaszán már fel is tudjuk használni az így keletkezett komposztot. Ez jóval időtakarékosabb megoldás, azaz hamarabb lesz komposztunk, de kicsit többet is kell vele dolgoznunk.
A másik megoldás, amit mi csinálunk az az, hogy a magára hagyott komposzthalmot körülbelül két év elteltével feltárjuk. Ez egy nagyon izgalmas folyamat, ugyanis a tetején, oldalán még teljesen ép növényi részek vannak, amelyet szépen lassan levillázunk a halomról (ezzel egy új dombot kialakítva), addig, amíg meg nem találjuk a magot, azaz a komposztot. Miután ezzel megvagyunk, elkezdődhet a komposzt kitermelése. Egy erre alkalmas talicskát és egy hozzá passzoló rostát előkészítünk, és szép lassan átszitáljuk a komposztot. Erre azért van szükség, mert akad még benne olyan növényi rész, ami nem bomlott el teljesen, illetőleg kártevőkkel (zömmel pajorokkal) is találkozhatunk. Ezek nem túl sok hasznot hajtanak a zöldségesben, viszont a komposztálást elősegítik, szóval a rostán fennmaradt részeket szépen halmozzuk azokra a növényekre, amit a komposztdombról leszedtünk. Így termeljünk ki annyi komposztot, amennyire szükségünk van, vagy amennyit tudunk. Ha ezzel készen vagyunk, a végeredményünk egy újabb komposztdomb lesz, amely szépen át van forgatva, és amelyet egy réteg földdel leterítve ismét elfelejthetünk egy időre, vagy ahogy én szoktam a következő évben erre halmozom az újabb kerti hulladékot. És innentől kezdve szépen beindul egy körfolyamat, amit évről-évre megismételhetünk. Könnyedén megteremtve ezzel a természet körforgását, és biztosítva a fenntartható gazdálkodást, a fenntartható talaj életet.
dark market link dark web sites